Nem sikerült nőügyekről énekelni maximum két évtizedig lehet, ez immár hivatalos. Ha Jarvis Cocker nem tudott többet kihozni e kétségtelenül gazdag témából, másnak sem fog sikerülni. Sőt, az igazság az, hogy a Different Class, a St Martin’s College-be járó görög szobrásztanonc és a Disco 2000 után már ő sem ragaszkodott a témához, a Pulp utolsó két albuma, a This is Hardcore és különösen a We Love Life már szabadulni igyekezett a szexuális mizériából.

A We Love Life 2001-ben jött ki, és bár a Pulp hivatalosan nem oszlott fel, a projekt parkolópályára került. Jarvis azóta megpróbálkozott egy könnyed és szórakoztató tánczenei kísérlettel, valamelyik Harry Potter-film soundtrackjében is aktív szerepet vállalt, de leginkább visszavonultan nevelt gyereket Franciaországban meg időnként szerepelt különböző vicces angol műsorokban.



Jarvis Cocker – Cunts are Still Running the World

2006-ra Jarvis rájött, mit is kellene csinálnia 43 évesen: Mark E. Smithnek lennie. Persze kedvesebben, ügyetlenül botladozva, ahogy az egész életét csinálta, de mégis egy szépen éneklő, Sinatrával keresztezett Mark E. Smithnek, aki utálja az egészet, és munkásosztályt, királynőt meg minden egyéb marhaságot belekeverve küld el minden arra érdemest alaposan a kurva anyjába.

Grumpy old man-nek lenni igazi brit hivatás, és van rá tíz fontom, hogy nem csak Liamnál lesz előbb Sir Jarvis, hanem simán Damonnál és Thomnál is. (Ez utóbbi mellesleg biztos vissza fogja utasítani, de ebbe most ne  menjünk bele.) Elvileg még az idén ki fog jönni az első Jarvis Cocker-szólólemez, majd kiderül, hogy mennyire lesz az is ennyire politizálós-belemenős. Jarvisnak ez is jól áll, úgyhogy aggodalomra nincs ok.