A Scanners nyáron, a Dim Maknál megjelent debütalbuma, a Violence is Golden, nem egy akkora dobás. Első hallásra izgalmas lehet ugyan, de korántsem az igazi. A lényeg viszont hogy van rajta egy kiemelkedő szám, az első kislemez, a  Tigertrap Recordsnál megjelent Lowlife.

Az együttes londoni, de nem a tipikus nu-indie üdvöskék, cseppet sem diszkós a zene. Meg azért sem, mert ezek nem olyan számok, amikből hatalmas sláger lehet. A saját hangjukat még nem találták meg, az albumon sok és sokféle hatás érződik, így az egyes számok nem is nagyon kapcsolódnak egymáshoz, szétcsúszik az egész.

Egyrészt távolról benne van a 90-es évekből mondjuk az Elastica. Aztán a Sleater-Kinney és a Controller.Controller szomorkásabb pillanatai is előjönnek. Az első szám például teljesen PJ Harvey egy kis szintivel. Ne feledkezzünk meg az egykor szintén Dim Makos Pretty Girls Make Gravesről sem, bár ezen az albumon nincs semmi emo. Amiben hasonlítanak az a tipikus posztpunkos hangzás. A punkos részek meg körülbelül a Hole-ig nyúlnak vissza, kicsit Sounds, Donnas meg Kills-féleség, ez utóbbi szintén Dim Mak.

Scanners - Lowlife

"i know you're not ready to live
are you ready to die?
cause under your skin
under your skin
under your skin
is a regular guy"

Szóval a Lowlife. Azt hiszem valami olyasmiről van szó, hogy a lány dühös a csávójára és el van keseredve miatta. Mindenesetre elég csúnyákat mond neki, ahogy a fenti példa is illusztrálja. Az a baj, hogy a keserűség nem mentség, mert ez a szöveg annyira erős, hogy hiába bánják meg miután kimondták. Talán úgy a legsúlyosabb, ha nem próbáljuk a lány szájába adni, hanem magunkban énekeljük vele, mintha nem csak ő mondaná nekünk.