Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Minden idők tíz legjobb punkegyüttese (ha nem számítjuk a Ramonest és a Clasht) – 8. Circle Jerks

E fantasztikus lista összeállításának legnehezebb döntése a 8. hely odaítélése volt. Egészen pontosan az, hogy bekerüljön-e a Black Flag, vagy inkább az ő első énekesük második együttese, a Circle Jerks kapja meg minden idők tíz legjobb punkegyüttese közt a Dél-Kaliforniát kétségtelenül megillető helyet. Sok dolog szólt a Black Flag mellett is, eleve egy olyan együttes, amely rajongói élén gyakorlatilag háborút folytatott az LAPD ellen, sok mindenre jogosult. Aztán ott van az is, hogy a Black Flaget szokás az amerikai underground zenei színtér egyik elindítójának tekinteni. 1977 és 1986 között az USA gyakorlatilag minden emberek lakta pontján felléptek, útvonalukat tucatszámra alakuló együttesek, fanzinok és lemezcégek jelezték. Végül a Circle Jerks mégis azzal tudta megverni a célegyenesben a Black Flaget, hogy náluk soha nem énekelt Henry Rollins.

(Henry Rollins. Az Ember Aki Minden Szót Hangsúlyoz. Aki Nem Ismer Bullshitet. Aki Úgy Férfi, Ahogy Egy Férfinak Férfinak Kell Lennie. Költő, Énekes, Szónok. Aki Mindig Eléri A Célját. Andrew WK legalább vicces. Rollins-ügyben leginkább ezt az interjút ajánlom, kilenc perc Komoly Vélemény.)

Circle Jerks – Deny Everything
Circle Jerks – Beverly Hills
Circle Jerks – Live Fast, Die Young
Circle Jerks – Back Against the Wall
Circle Jerks – Red Tape

Magyarországon a dél-kaliforniai punknak nincs böcsülete. Manchester OK, New York OK, na de Los Angeles??? A legfurcsább ebben a hozzáállásban az, hogy a nagy magyar punkzenekarok zenéje – már ami az ezerszer másolt kazettákon fennmaradt – nekem mindig sokkal inkább tűnik kaliforniainak, mint britnek. A legkézenfekvőbb természetesen az ETA önmagáról elnevezett indulója, amely az Agent Orange Bloodstains című számának magyarítása, de a példák számosak. A CPG villámgyors számai is több rokonságot mutatnak Orange County-val mint Londonnal, és ugyanez a helyzet a Kretensnél is, a végül hardcore-ba forduló Tizedes meg a Többiek meg teljesen evidens. Az okot valahol arrafelé kell keresni, hogy mire a punk megérkezett Magyarországra, addigra már a második generációs punkegyüttesek lemezei is megjelentek, és nyilván vonzóbb volt ezeket a hiperagresszív számokat másolni, mint a '77-es punkhullám ezekhez képest balladisztikus lassúságát.

Magyarországon - és nem csak Magyarországon - a kaliforniai punkkal szemben megfogalmazott ellenérzések lényege az, hogy na ne vicceljünk már: KALIFORNIA???? Ott meg mitől punkul be az ember? Elütötték görkorcsolyázás közben a tengerparti sétányon? Felszökött a szörfdeszka ára? Egyszerűen nem értem. Magyarországról nézve London sem lehet hiteles, hiszen Johnny Rottennek sem lehetett sok baja azon kívül, hogy utálta a Pink Floydot. Na és a diplomatagyerek Joe Strummer? És az elkényeztetett Picasso, akinek már az apja is festő volt? Ha pedig ez nem elég meggyőző, akkor döntse el az a vitát, hogy minden idők tíz legjobb punkegyüttese (ha nem számítjuk a Ramonest és a Clasht) közül öten is kaliforniaiak. És ugyan a Dead Kennedyst például nem lehet tipikusan kaliforniai punkegyüttesnek nevezni, a Circle Jerkst annál inkább. Ők egyszerűen máshol nem is fordulhattak volna elő.

A szakemberek véleménye megoszlik arról, hogy a Black Flag négy énekese közül ki volt a legjobb, én mégis a legelsőre, Keith Morrisra adnám a szavazatom. Morris 1979-ben lépett le, hogy megalakítsa a Circle Jerkst azzal a Greg Hetsonnal, aki korábban a zseniális Redd Krossban játszott. Morrist nem érdekelték a Black Flag Greg Ginn gitáros és szellemi vezér által forszírozott kísérletezgetései: gyors, és dühös punkot akart énekelni, semmi mást. Induló tőkének le is nyúlt néhány dalt egykori együttese repertoárjából, a Wastedet például mindkét alakulattal lemezre ordította.

A Circle Jerks azt a másodpercét kapta el a punknak - és ez nem csak Los Angelesben történt meg, hanem Angliában vagy akár Magyarországon is - amikor a művészpalánták, melegek és egyéb misfitek szubkultúrájára ha nem is a mainstream, de a balhé kedvéért mindenbe fejest ugró, adrenalinnal töltött tinédzserek éppen rákaptak. Minden szubkultúrának ez a sorsa (szép példa az elektronikus tánczene magyarországi fejlődése az FMK-közeliségből a bűnözők bömöseibe), de Dél-Kaliforniában a hetvenes évek legvégén és a nyolcvanasok legelején egészen drámaian ment végbe. A punkkoncertek egyik nap még békésen egymás haját tépő, papagájnak felöltözött fiúk és lányok gyülekezőhelyei voltak, a következőn pedig már egy rakás kopaszra nyírt kamasz volt ott azzal a feltett szándékkal, hogy agyonrúgja egymást, a békés szemlélődőket és esetleg magukat az együtteseket is. Ez Angliában is megtörtént, a Sham 69 sem tudta mire vélni, hogy a békésen söröző kopaszokat napok alatt a National Front náci parasztjai váltották fel a színpad előtt, Kaliforniában viszont hiányzott az ideológiai töltet. A szkinhedek és a szörfpunkok egész egyszerűen szét akarták verni egymást és magukat.

A Circle Jerks ideális soundtrackje annak a pillanatnak, amikor az újdonság ereje még kitart, viszont már megjelennek a bunkók. Akinek nem elég élénk a fantáziája, az nézze meg a Decline of Western Civilizatonből összevágott részleteket. 1980-as lemezük, a Group Sex 14 száma 15 perc alatt véget is ér, a könnyűzene történetéből én csak egy együttest ismerek, amelyik még ennél is rövidebben tudott ennyit elmondani. A poént nem lövöm le, mivel éppen ők lesznek e kiváló listának a második helyén. A két évvel későbbi Wild in the Streets már inkább csak a verekedésekhez húzta a talpalávalót. Innét lefelé, majd a feloszlásba vezetett az út, Keith Morrisnak pedig nem csak a politoxikomániával kellett megküzdenie, hanem a majdnem az életébe kerülő cukorbetegséggel is. Ma hosszú rastái vannak, és meglehetősen rosszul néz ki.

A sokszor hatvan másodpercnél is rövidebb számok mondanivalóilag a jól bevált punk alapvetés, a „minden, ami volt, szar, viszont ami van és lesz, na az sem egy leányálom” mentén mozognak, zeneileg pedig a Bad Brainsről szóló fejezetben már megénekelt punk/hardcore határmezsgyén lavíroznak. Keith Morris éneke – akárcsak H.R.-é – még nem a mikrofonmarkolós, leszegett fejjel ordítós hardcore, sokkal inkább Sex Pistols mint Sick Of It All (hála a jó istennek, tegyük hozzá). A hardcore alapvető problémája, hogy a jogos gyűlölet militarizmussal, sok kopasz fejjel és mérhetetlen butasággal párosulva alig különbözik az MTV-t szétverő Hős Forradalmároktól a Circle Jerksnél fel sem merül. Itt csak gyűlölet van.

Minden idők tíz legjobb punkegyüttese (ha nem számítjuk a Ramonest és a Clasht) – Korábbi részek
Intro
10. Bad Brains
9. Dead Kennedys

7 komment

Címkék: punk usa circle jerks 1980 black flag henry rollins keith morris eta agent orange kretens cpg tizedes meg a többiek sham 69

Rúgd Ki A Lekvárt!

A RKAL! Magyarországon beszerezhetetlen zenékhez csinál kedvet. Ha valamelyik itt szereplő művész jogi képviselője vagy, és szeretnéd, hogy egy fájl lekerüljön innen, írj a szerkKUKACmatulaPONThu címre, és azonnal intézkedünk.

A nem zenével foglalkozó kommenteket azonnal töröljük.

Utolsó kommentek

Friss topikok

A világ fülel