Matti Nykänen = Isten

Már éppen elfelejtettem, hogy ismerem a világ legfülmbemászóbb számát, de szerencsére Jehova lemezlovas kiváló szelekciója a múlt pénteki Gumipopon előhozta az emlékeket. Pedig annyira nem is eldugott gyöngyszem, a VH1 esti rockműsoraiban már többször belefutottam a számhoz illően színpompás klipjébe. Az viszont külön szerencsés volt, hogy buliban hallottam újra ezt a remekművet. Így látszott igazán, hogy még a margit-szigeti ChaChaCha nem kifejezetten glamre kihegyezett közönsége is hogy kénytelen ugrálni erre a számra, amely gyakorlatilag három percbe húzza szét a konfetti szétszórásának, a lufik eleresztésének, a pezsgősüvegek pukkanásának, a százdollárosok eldobálásának és a faszok eldurranásának varázslatos pillanatát.

Hanoi Rocks – Up Around the Bend

Szegény halszagú testvéreink lényegesen kevesebb babért arattak a popiparban, mint szomszédaik, a svédek vagy a norvégok, pedig nagyot dobni ők is tudnak. A legendás finn punk és HC-színtér Európa legjobbjai közé tartozott a nyolcvanas években, a technót is nagyon érzik, és egyszer, egyetlen egyszer még arra is képesek voltak, hogy ők diktálják a divatot a világnak.

Nehéz lenne már kibogozni, hogy az első fecskék Londonban, Los Angelesben vagy éppen Helsinkiben jelentek meg, az mindenesetre biztos, hogy a nyolcvanas évek legelején a show és a buli visszatért a rockba. A punknak mindkét szóval baja volt, így az új divatnak 1977-nél előbbre kellett visszanyúlnia, Marc Bolanhez, a New York Dollhoz és az Aeorsmith-hez. Nagyjából így jött létre a glam második, az elsőnél lényegesen agyatlanabb és lényegesen szórakoztatóbb hulláma.

Ennek az új glamnek pedig az egyik alappillére a finn Hanoi Rocks volt, amelyet még 1981-ben alapított Andy McCoy gitáros és dalszerző. (A Hanoi Rocksban természetesen mindenki művésznéven futott, hiszen a finn nevek a világon talán a legkevésbé rockosan hangzanak McCoy például igazából Antti Hulkko). Ő nagyjából a finn Keith Richards és Johnny Thunders egy személyben, és az énekes Michael Monroeval együtt – aki simán Vince Neil- vagy Diamond Dave-kategória frontemberileg – ketten alkották az együttes magját az 1985-ös feloszlásig, majd a 2002-es újjáalakulás óta megint.

Fontos leszögezni, hogy a Hanoi Rocks egy cseppet sem hajmetál, mint ahogy a Mötley Crüe sem az. A hajmetál az a Cinderella meg a Europe, vad külsejű rendes gyerekek, akikkel az ember elengedné a lányát kempingezni. Nikki Sixx-el vagy McCoyékkal viszont a lányunk nem mehet sehova, mert megbasszák, megint megbasszák, majd a roadie-aik is megbasszák. A két együttes története egyébként nem csak azért fonódott össze, mert kölcsönösen sokat tanultak egymástól, hanem azért is, mert 1984 december 9-én este a csontrészeg Vince Neil épp bőrrel mászott ki annak a sportkocsinak a roncsából, amit ő vezetett, és amelyben a Hanoi Rocks második dobosa, az angol Razzle meghalt. Ezt a csapást már a finnek sem tudták elviselni, az azonban sokat elmond a rockügyben szerzett hitelükről, hogy a tagok azóta a New York Dollsal, Stiv Batorsal, Iggy Poppal és Johnny Thunders-szel zenélhettek együtt. Az meg csak természetes, hogy Monroe egy kicsit vokálozott is a Use Your Illusionön, hiszen Axl Rose mindig is elismerte hogy rá a Hanoi Rocksnál senki nem volt nagyobb hatással.

Akárcsak ezeknek az együtteseknek a haja, a ruhái, a kábítószer- és nőfogyasztási szokásai is, az Up and Around the Bend úgy van túl a jó ízlés minden határán, hogy közben az ember egyszerűen nem tudja róla levenni a szemét (illetve jelen esetben a fülét). A Creedence Clearwater Revival (a Szabad Európa Rádió hallgatóinak: Kredencék) eredetijét, amely szintén nem volt egy nehezen fütyürészhető darab, McCoyék annyi hookkal töltötték fel, amennyi csak belefért. Ami itt három perc kilenc másodpercben fel van vonultatva, az a pofátlanságot súrolja: a gitármelódia és az ének folyamatos crescendója, ahogy goadídzséket megszégyenítő módon mindig még eggyel rá tud tenni, az együtténeklős kórus és persze a tu tu tuuuu la csatakiáltás összeadva tényleg minden idők legfülbemászóbb dalát adják ki. Ennyit a finn melankóliáról meg az üres tekintettel a vodkásüveg aljára meredésről.

5 komment

Címkék: new york dolls 1984 iggy pop gumipop mötley crüe hanoi rocks vince neil aerosmith marc bolan finnország creedence clearwater revival johnny thumders stiv bators

Rúgd Ki A Lekvárt!

A RKAL! Magyarországon beszerezhetetlen zenékhez csinál kedvet. Ha valamelyik itt szereplő művész jogi képviselője vagy, és szeretnéd, hogy egy fájl lekerüljön innen, írj a szerkKUKACmatulaPONThu címre, és azonnal intézkedünk.

A nem zenével foglalkozó kommenteket azonnal töröljük.

Utolsó kommentek

Friss topikok

A világ fülel