Radios Appear
Az AC/DC-t nem szeretni nagyon nehéz lehet, a Dirty Deeds Done Dirt Cheap hallgatása közben azonban semmiképpen se felejtsük el, hogy nem csak a hetvenes évek, de minden idők legjobb ausztrál rockegyüttese a Radio Birdman volt. Harminc évvel későbbről visszanézve a történetük és az életművük annyira tökéletes, hogy nehéz elhinni, nem eleve a kultstátuszra játszottak. Pedig egyáltalán nem: ők csak kőbe vésték a kulttá válás 12 pontját.
Radio Birdman – Aloha Steve and Danno
Radio Birdman – New Race
1. Egy kultzenekar legyen kategóriateremtő. Olyan helyen jöjjön létre, amely előttük kulturális sivatag volt. A Radio Birdmant 1974-ben alapította Sidneyben egy amerikai diák, a gitáros Deniz Tek, és a helyi illetőségű énekes, Rob Younger. Éveken át két valamirevaló együttes létezett csak Ausztráliában: a Birdman és az Brisbane-i Saints. Évekkel később a Misfits New Jerseyben, majd az első skandináv rockandroll-zenekarok (amelyek sok esetben máig elmennének Birdman-tribute zenekarnak) szintén a pusztaság megtermékenyítésével kezdték karrierjüket.
2. Egy kultzenekar kevés ideig létezzen. A Radio Birdman első inkarnációja mindössze négy évig működött. Ezt a modellt oly sokan követték, hogy nem is sorolnék példákat.
3. Egy kultzenekarnak kevés rajongója legyen, azok viszont életüket és vérüket is állítsák a produkció szolgálatába. A Birdmannek rövid élete alatt folyamatos nehézségei voltak a potenciális koncerthelyszínek felhajtásával. A klubok tulajdonosainak egyszerűen nem kellettek, és amikor hazai pályájuk, a Sidney-i Oxford Funhouse is be akart zárni, az együttes inkább megvette a helyet. Az itt rendszeresen összegyűlö közönség mindenre képes volt az együttesért, lefektetve az alapjait a már említett Misfits Fiend Clubjának, vagy a Turbonegro haditengerészetének, a Turbojugendnek.
4. Egy kultzenekar maroknyi rajongótáborának legyen mit ordítania, hogy tudják magukat szórakoztatni számok közt a koncerteken, érezzék az összetartozást, és ne féljenek a sötétben. A New Race-ben felhangzó Yeeeeah-Hup! csatakiáltás ideális volt e célra, akárcsak a Ramones Gabba Gabba Hey! indulója, még ha ezt nehezen is lehetne a Birdman számlájára írni. A Turbonegro I Got Erectionét viszont már annál inkább.
5. Egy kultzenekar indítson mozgalmat. A közvélekedés szerint a Birdman munkássága, az Oxford Funhouse, Deniz Tek iránymutatása vagy éppen Younger későbbi produceri tevékenysége nélkül talán nem is létezett volna ausztrál független színtér. Szcénát építeni erkölcsi kötelesség, ahogy aa Minor Threat vagy a Black Flag később oly szépen bemutatta.
6. Egy kultzenekarnak ne csak tökéletes zenéje legyen, hanem tökéletes imidzse is (bónuszpont, ha az imidzset a nagyközönség nácinak tartja). A Radio Birdman a kezdetektől fogva nagyon sokat adott a dolgok vizuális aspektusára, elsősorban Warwick Gilbert basszusgitárosnak köszönhetően, aki főállású grafikus a mai napig. A Birdman-logó, ami színpadi háttérképként és karszalagként egyaránt szerephez jutott, és a piros-fekete színvilág alapavetően meghatározták az együttest (bónuszpontként pedig a nagyközönség nácinak is tartotta őket, amit a New Race címe csak tovább erősített). A Black Flag négy fekete téglalapja, az International Noise Conspiracy egységes színvilága egyaránt sokat köszönhetnek az ausztráloknak. (A Misfits halálfejét már nem is merem említeni, pedig a Misfits tényleg minden idők legnagyobb kultzenekara, de erről máskor.)
7. Egy kultzenekar oszoljon fel kaotikusan. A Radio Birdmannek egy tragikusan elsült brit turné jelentette a véget, a brit punkoknak egyszerűen túl magas volt ez a nihilizmus helyett a hedonizmusra kihegyezett rockandroll. A tagok gyakorlatilag nem beszéltek már egymással, a második lemez felvétele pedig legendásan balul sült el. Ezt a gyakorlatot együttesek tucatjai követték később: a Refused egy atlantai garázsban ért véget, miután a rendőrség kihúzta az áramot, a Turbonegro legkomolyabb feloszlására pedig egy milánói elmegyógyintézet várótermében került sor.
8. Egy kultzenekar legyen meglepően intelligens. Így szebben lehet megfogalmazni a világmegváltó szövegeket. Deniz Tek a Birdman négy kaotikus éve alatt orvosi diplomát szerzett, ma praktizál, akárcsak a Birdman másik két tagja. Younger elismert producer lett, a Disneynek dolgozó grafikusukról pedig már volt szó. A meglehetősen vad színpadi jelenlét ellenére a Birdman-interjúkban a tagok szép, kerek mondatokban tudták elmondani, hogy mehet mindenki a picsába. Happy Tom a Turbonegro tetszhalála alatt egy tanácsadócégnél dolgozott, Santiago Durango a Big Blackből pedig a mai napig ügyvéd, taknyos kölykök!
9. Egy kultzenekarnak a Stooges legyen az istene. Az utóbbi 35 év egyetlen valamirevaló törő-zúzó együttese sem lett volna sehol Iggyék nélkül, és ezt a Sidneybe Michiganből, a Stooges (és az MC5) hazájából érkező Deniz Tek egy pillanatig sem tagadta. A Radio Birdman a TV Eye-t és a Search & Destroyt is rendszeresen játszotta, Younger színpadi mozdulatainak pedig szinte minden eleme Iggy számlájára írható. A világ értékelhető rockegyüttesei azóta is a Stooges köpönyegéből bújnak ki egymás után.
10. Egy kultzenekar diszkográfiája legyen a lehetetlenségig nehezen összegyűjthető. A Radio Birdman munkásságát nem csak a kis példányban, csak Ausztráliában kinyomott kislemezek és a kontinensenként eltérő borítók miatt nehéz összegyűjteni, hanem azért is, mert a már említett második lemez felvételei közben kiadójuk, a Sire kirúgta őket, és már a stúdiószámlát sem volt hajlandó rendezni. Cserébe a stúdió hosszú időre széfbe zárta a mastert, a Living Eyes lemez első kiadásai így arról a másolt kazettáról készültek, amelyet Deniz Tek az utolsó pillanatban ki tudott csempészni. A számtalan remasterolt-újrakvert kiadást számon tartani is nehéz. A csődbe menő kiadók, a jogi balhék és a direkt 100, kézzel számozott példányban, ráadásul Japánban kiadott lemezek azóta is minden magára adó rockzenekar kötelező kellékei közé tartoznak. Tiszta szerencse, hogy aki nem szégyell mp3-at hallgatni, annak ma már nem kell dollárezreket az eBayen hagynia.
11. Egy kultegyüttes ne féljen újra összeállni. Ha kellően nagy a legenda, úgysem fog rajta semmi. A Birdman már 1996-ban összeállt néhány koncertre, és azóta is turnéznak, amikor valamennyi tag ott tudja hagyni a betegeit. Talán éppen ők csináltak kedvet két istenük, a Stooges és az MC5 újjáalakulásához, még ha ezek több tagjának halála miatt ezek a reunionok nem is lehettek teljesek.
12. Egy kultzenekar készítsen kiváló lemezeket, koncertjeik viszont söpörjenek el mindent, de úgy, hogy harminc év múlva is ezekről beszéljen, aki csak ott volt. A Radio Birdman fellépései a beszámolók szerint mindig felejthetetlen élményekkel gazdagították a jelenlévőket, és a fennmaradt videók is ezt látszanak igazolni egytől egyig.
Az itt hallható két szám egyaránt a Birdman klasszikus első nagylemezén, a Radios Appearen jelent meg, illetve az Aloha Steve and Danno annak csupán nemzetközi kiadásán. Ez utóbbi mellesleg a Hawaii Five-O című legendás sorozatról szól, tizenharmadik kult-szabálynak nyugodtan berakhattam volna a kötelező krossz-popkulturális utalásokat, lásd a Ramonest a hatvanas évek girlgroupjaival, vagy Glenn Danzig horror-kattanását. A New Race meg nem az árjákról szól, hanem hogy ha a kölyköket egyesülnek, akkor majd soha nem lehet őket megosztani.
Radio Birdman – Aloha Steve and Danno
Radio Birdman – New Race
1. Egy kultzenekar legyen kategóriateremtő. Olyan helyen jöjjön létre, amely előttük kulturális sivatag volt. A Radio Birdmant 1974-ben alapította Sidneyben egy amerikai diák, a gitáros Deniz Tek, és a helyi illetőségű énekes, Rob Younger. Éveken át két valamirevaló együttes létezett csak Ausztráliában: a Birdman és az Brisbane-i Saints. Évekkel később a Misfits New Jerseyben, majd az első skandináv rockandroll-zenekarok (amelyek sok esetben máig elmennének Birdman-tribute zenekarnak) szintén a pusztaság megtermékenyítésével kezdték karrierjüket.
2. Egy kultzenekar kevés ideig létezzen. A Radio Birdman első inkarnációja mindössze négy évig működött. Ezt a modellt oly sokan követték, hogy nem is sorolnék példákat.
3. Egy kultzenekarnak kevés rajongója legyen, azok viszont életüket és vérüket is állítsák a produkció szolgálatába. A Birdmannek rövid élete alatt folyamatos nehézségei voltak a potenciális koncerthelyszínek felhajtásával. A klubok tulajdonosainak egyszerűen nem kellettek, és amikor hazai pályájuk, a Sidney-i Oxford Funhouse is be akart zárni, az együttes inkább megvette a helyet. Az itt rendszeresen összegyűlö közönség mindenre képes volt az együttesért, lefektetve az alapjait a már említett Misfits Fiend Clubjának, vagy a Turbonegro haditengerészetének, a Turbojugendnek.
4. Egy kultzenekar maroknyi rajongótáborának legyen mit ordítania, hogy tudják magukat szórakoztatni számok közt a koncerteken, érezzék az összetartozást, és ne féljenek a sötétben. A New Race-ben felhangzó Yeeeeah-Hup! csatakiáltás ideális volt e célra, akárcsak a Ramones Gabba Gabba Hey! indulója, még ha ezt nehezen is lehetne a Birdman számlájára írni. A Turbonegro I Got Erectionét viszont már annál inkább.
5. Egy kultzenekar indítson mozgalmat. A közvélekedés szerint a Birdman munkássága, az Oxford Funhouse, Deniz Tek iránymutatása vagy éppen Younger későbbi produceri tevékenysége nélkül talán nem is létezett volna ausztrál független színtér. Szcénát építeni erkölcsi kötelesség, ahogy aa Minor Threat vagy a Black Flag később oly szépen bemutatta.
6. Egy kultzenekarnak ne csak tökéletes zenéje legyen, hanem tökéletes imidzse is (bónuszpont, ha az imidzset a nagyközönség nácinak tartja). A Radio Birdman a kezdetektől fogva nagyon sokat adott a dolgok vizuális aspektusára, elsősorban Warwick Gilbert basszusgitárosnak köszönhetően, aki főállású grafikus a mai napig. A Birdman-logó, ami színpadi háttérképként és karszalagként egyaránt szerephez jutott, és a piros-fekete színvilág alapavetően meghatározták az együttest (bónuszpontként pedig a nagyközönség nácinak is tartotta őket, amit a New Race címe csak tovább erősített). A Black Flag négy fekete téglalapja, az International Noise Conspiracy egységes színvilága egyaránt sokat köszönhetnek az ausztráloknak. (A Misfits halálfejét már nem is merem említeni, pedig a Misfits tényleg minden idők legnagyobb kultzenekara, de erről máskor.)
7. Egy kultzenekar oszoljon fel kaotikusan. A Radio Birdmannek egy tragikusan elsült brit turné jelentette a véget, a brit punkoknak egyszerűen túl magas volt ez a nihilizmus helyett a hedonizmusra kihegyezett rockandroll. A tagok gyakorlatilag nem beszéltek már egymással, a második lemez felvétele pedig legendásan balul sült el. Ezt a gyakorlatot együttesek tucatjai követték később: a Refused egy atlantai garázsban ért véget, miután a rendőrség kihúzta az áramot, a Turbonegro legkomolyabb feloszlására pedig egy milánói elmegyógyintézet várótermében került sor.
8. Egy kultzenekar legyen meglepően intelligens. Így szebben lehet megfogalmazni a világmegváltó szövegeket. Deniz Tek a Birdman négy kaotikus éve alatt orvosi diplomát szerzett, ma praktizál, akárcsak a Birdman másik két tagja. Younger elismert producer lett, a Disneynek dolgozó grafikusukról pedig már volt szó. A meglehetősen vad színpadi jelenlét ellenére a Birdman-interjúkban a tagok szép, kerek mondatokban tudták elmondani, hogy mehet mindenki a picsába. Happy Tom a Turbonegro tetszhalála alatt egy tanácsadócégnél dolgozott, Santiago Durango a Big Blackből pedig a mai napig ügyvéd, taknyos kölykök!
9. Egy kultzenekarnak a Stooges legyen az istene. Az utóbbi 35 év egyetlen valamirevaló törő-zúzó együttese sem lett volna sehol Iggyék nélkül, és ezt a Sidneybe Michiganből, a Stooges (és az MC5) hazájából érkező Deniz Tek egy pillanatig sem tagadta. A Radio Birdman a TV Eye-t és a Search & Destroyt is rendszeresen játszotta, Younger színpadi mozdulatainak pedig szinte minden eleme Iggy számlájára írható. A világ értékelhető rockegyüttesei azóta is a Stooges köpönyegéből bújnak ki egymás után.
10. Egy kultzenekar diszkográfiája legyen a lehetetlenségig nehezen összegyűjthető. A Radio Birdman munkásságát nem csak a kis példányban, csak Ausztráliában kinyomott kislemezek és a kontinensenként eltérő borítók miatt nehéz összegyűjteni, hanem azért is, mert a már említett második lemez felvételei közben kiadójuk, a Sire kirúgta őket, és már a stúdiószámlát sem volt hajlandó rendezni. Cserébe a stúdió hosszú időre széfbe zárta a mastert, a Living Eyes lemez első kiadásai így arról a másolt kazettáról készültek, amelyet Deniz Tek az utolsó pillanatban ki tudott csempészni. A számtalan remasterolt-újrakvert kiadást számon tartani is nehéz. A csődbe menő kiadók, a jogi balhék és a direkt 100, kézzel számozott példányban, ráadásul Japánban kiadott lemezek azóta is minden magára adó rockzenekar kötelező kellékei közé tartoznak. Tiszta szerencse, hogy aki nem szégyell mp3-at hallgatni, annak ma már nem kell dollárezreket az eBayen hagynia.
11. Egy kultegyüttes ne féljen újra összeállni. Ha kellően nagy a legenda, úgysem fog rajta semmi. A Birdman már 1996-ban összeállt néhány koncertre, és azóta is turnéznak, amikor valamennyi tag ott tudja hagyni a betegeit. Talán éppen ők csináltak kedvet két istenük, a Stooges és az MC5 újjáalakulásához, még ha ezek több tagjának halála miatt ezek a reunionok nem is lehettek teljesek.
12. Egy kultzenekar készítsen kiváló lemezeket, koncertjeik viszont söpörjenek el mindent, de úgy, hogy harminc év múlva is ezekről beszéljen, aki csak ott volt. A Radio Birdman fellépései a beszámolók szerint mindig felejthetetlen élményekkel gazdagították a jelenlévőket, és a fennmaradt videók is ezt látszanak igazolni egytől egyig.
Az itt hallható két szám egyaránt a Birdman klasszikus első nagylemezén, a Radios Appearen jelent meg, illetve az Aloha Steve and Danno annak csupán nemzetközi kiadásán. Ez utóbbi mellesleg a Hawaii Five-O című legendás sorozatról szól, tizenharmadik kult-szabálynak nyugodtan berakhattam volna a kötelező krossz-popkulturális utalásokat, lásd a Ramonest a hatvanas évek girlgroupjaival, vagy Glenn Danzig horror-kattanását. A New Race meg nem az árjákról szól, hanem hogy ha a kölyköket egyesülnek, akkor majd soha nem lehet őket megosztani.
Utolsó kommentek