Punkegyüttes egy költészeti workshopban alakul. Punkegyüttes első lemezén mindjárt egy Doors-feldolgozást is eljátszik, ráadásul producernek Ray Manzareket, Jim Morrison billentyűsét kéri fel. Punkegyüttesnek valami különlegeset kell tudnia ahhoz, hogy a szofisztikált intellektust és a mocsadék hippiket tiszta szívből gyűlölő 1978-as Los Angeles-i punkok hajlandóak legyenek lenyelni. És tényleg: az X nem csupán a nagyon gyorsan kiégő korai kaliforniai punkszíntérnek volt a legjobb együttese, hanem a néhány akkordot túllépve is nagyok tudtak lenni. Meg eleve nem is csak néhány akkorddal indultak, sokkal, de sokkal okosabbak és ügyesebbek voltak ők annál.

X - We're Desperate
X - Johnny Hit and Run Pauline
X - Sex and Dying in High Society
X - Los Angeles
X - I Must Not Think Bad Thoughts

Az X zenéjét három dolog határozta meg alapvetően: a lassú tempó, a női vonyítás, valamint Billy Zoom. Kezdjük a punkmércével mérve kifejezetten komótosan döcögő számokkal, mert talán ez volt a legfontosabb. Az X volt az egyetlen jelentősebb hetvenes években indult amerikai punkegyüttes, amely soha, egyetlen pillanatig nem szállt be a szcénán végigsöprő, majd azt megölő gyorsulási versenybe. Ahogy a punk hardcore-rá vált, majd kicsit később még a thrash is belefolyt, egyre gyakoribbá váltak az egy perc körüli számok. Hirtelen a dal, mint olyan, régimódi hülyeséggé vált, ami helyett a modern, kopasz fiatalok inkább a hadarva üvöltést választották. Akik a Ramones életművét egyetlen összefüggő masszának képzelik, nyilván nincsenek azzal tisztában, hogy még őket is elkapta a gépszíj, és a nyolcvanas évek elején szabályos hardcore-rohamokat írtak (Animal Boy, Wart Hog, ésatöbbi). Az X azonban nem hogy nem gyorsult, hanem kifejezetten egyre lassabb, egyre klasszikusabb rockdalokat írt. A nyolcvanas években kiadott nagylemezeikre már a punk címkét is nagyon nehéz lenne rásütni, ám ettől egy cseppet sem gyengébbek az első két albumuknál. Az 1983-as More Fun in the New World különösen erős, tele jobbnál jobb, szellemes és fineszes dalokkal. A lassú tempónak köszönhetően mellesleg az X állt az összes amerikai punkegyüttes közül talán a legközelebb a brit punkhoz, életművük mindenkinek ajánlható, aki semmit nem visel el ami a Buzzcockstól meg a Pistolstól nyugatra született.

Van valami a női visításban, ami ideálissá teszi punkzene előadására. Wendy O. Williams vagy Poly Styrene hisztérikus ordítása egyaránt a műfaj csúcspontjai közt volt. Kaliforniában viszonylag sok punklány jutott magasra Alice Bagtől a kifejezetten jó csaj Penelope Houstonig. Sőt, a Germs egyik legelső felállásának az a Belinda Carlisle is tagja volt, aki aztán a szintén a nyugati parti punkszíntérről összeszedett barátnőivel megalapította a Go-Go's-t, az első olyan csajegyüttest, amelyik a saját hangszerein, saját számait játszva jutott a Billboard nagylemezlista élére. Exene Cervenka azonban ebből a mezőnyből is kiemelkedett, és nem csak azért, mert egy ideig ő volt Viggo Mortensen aka Aragorn felesége, hanem mert mind énekesnőként, mind dalszerzőként, mind színpadi jelenségként egészen kivételes tehetség volt. Már az is elég lett volna egy nagy együtteshez, ha az X-ben csak Cervenka énekel, viszont ott volt mellette John Doe is, akivel nagyjából fele-fele arányban osztották el a mikrofonidőt. Ez a nő/férfi felállás nagyon bejött, és talán pont az X tehetett róla, hogy az újhullámban a Rezillostól a B-52's-ig annyian sikerre tudták vinni ezt a formációt. Sőt, most így hirtelen nem is jut eszembe nagyon együttes a popzene történetéből, amelyikben jobban működött volna ez az intergender mikrofonmegosztás.

(Mivel az X az egyetlen szereplője ennek a listának, amelynek van női tagja, jöjjön néhány gondolat punk és szex viszonyáról. Elég egy bekezdés, hiszen a punknál kevesebb szexuális töltetet popzenében nehéz találni. Elvistől Justin Timberlake-ig a szex, a szexiség mindig ott volt a popban, és bár szerintem speciel Joe Strummer és Paul Simonon kifejezetten jó pasik voltak, a punk sem témájában, sem esztétikájában nemn nagyon használta a szexet. Minek is, ha egyszer nincs jövő. A dugás így csak lélektelen reszelés lehet valami összehányt klotyóban. A punk leghíresebb párja, Sid és Nancy kifejezetten úgy néztek ki, mintha soha nem tudtak volna összehozni egy penetrációt sem a sok heroin közt.)

A két énekes, akik az X szinte összes számát írták, sehova nem jutottak volna, ha nem áll mellettük a punktörténet minden bizonnyal legnagyobb gitárosa, Billy Zoom. Zoom a harminc évével már kifejezetten túlkorosnak számított 1978-ban, belőtt szőke hajával pedig sokkal több köze volt Brian Setzerhez mint Darby Crash-hez. Az ő rockabillys gitárjátéka az X-hangzás alapja. Amikor kilépett az együttesből, Doe és Cervenka megpróbálták nélküle is, de szerencsére hamar megérezték, hogy ez így nem fog menni. A nyolcvanas évek végén az X felfüggesztette működését, néhány év múlva azonban megint elkezdtek koncertezni, színpadon a visszatért, Gibsonjával még mindig remekül kinéző Zoommal.

Mivel a korszakalkotó Decline of Western Civilizationben feltűnő kortársaikkal szemben az X egyáltalán nem fejjel a falnak rohanó ösztönállatokból állt, egyáltalán nem meglepő, hogy számaik is lényegesen cizelláltabbak voltak annál, amit mondjuk a Circle Jerks vagy a Germs tudott produkálni. A We're Desperate-ben például úgy tudták elkapni a punk nihilista esszenciáját, hogy közben simán egy dallamos, klasszikus kis popdalt nyomtak le tarajos hallgatóik torkán, amilyet azok biztos nem lettek volna hajlandóak lenyelni, ha nem Doetól és Cervenkától, a színtér két megbecsült hősétől származik. Az ezen a tízes listán szereplő együttesek közül leginkább az X zenéje az, ami pontosan megmutatja, hogy mi is volt a punk igazi nagy rockandroll svindlije. Hiába szóltak ugyanis a frázisok a múlt teljes eltörléséről, gyakorlatilag az összes elsőgenerációs punkegyüttes a lehető legklasszikusabb rockzenét játszotta, csak hülye ruhákat vettek fel hozzá, vinnyogva énekeltek és esetleg egy kicsit gyorsítottak a tempón. A szakításra az egyszeri rockdallal speciel pont a punk leáldozásával és a posztpunk felfutásával került sor.

Minden idők tíz legjobb punkegyüttese (ha nem számítjuk a Ramonest és a Clasht) - Korábbi részek:
Intro
10. Bad Brains
9. Dead Kennedys
8. Circle Jerks
7. NOFX