Minek kell ahhoz történnie, hogy feldobódjunk, ha már hetek óta nem láttuk a napot, lehangolóan szürke városban élünk, és már javában forgatja a seprűnyelet a seggünkben a december? A kedd esti tapasztalataim szerint minimum annak, hogy két, szemmel láthatóan hibbant csaj, idióta…
Ez a Clinic mottója az együttes MySpace oldalán, pedig az ezredfordulón még túlzás nélkül úgy tűnhetett, hogy a liverpooli négyes lesz a 21. század egyik első indie sikerzenekara. Nem véletlenül harangozták be ezt a koncertbejátszást és mini-interjút akkor úgy, hogy…
Aki szerint az image nem számít egy előadónál, az hülye. A szövegek, a lemezborítók, a nyilatkozatok, az öltözködés, a frizurák és az összes – néha talán feleslegesnek tűnő – külsőség befolyásolja a legtöbb hallgatót, tudat alatt még azokat is, akiknek…
A Scanners nyáron, a Dim Maknál megjelent debütalbuma, a Violence is Golden, nem egy akkora dobás. Első hallásra izgalmas lehet ugyan, de korántsem az igazi. A lényeg viszont hogy van rajta egy kiemelkedő szám, az első kislemez, a Tigertrap Recordsnál megjelent Lowlife.Az…
Van ugyebár a Strokes nevű együttes. Idén jelent meg a harmadik nagylemezük, mondták már rájuk, hogy ők robbantották ki az új rockforradalmat, ilyesmi. Most mégsem őróluk lesz szó, hanem csak a gitárosukról, Albert Hammond Jr.-ról, ugyanis hamarosannemsokára megjelentet egy…
A Rapture új albuma tegnap jelent meg. A Pitchforkmedia szerint egy viszonylag barátságtalan környezetbe érkezik, ugyanis a discopunk már elég rég kimúlt, valahol épp a House of Jealous Lovers után, ami 2003 körül a legnagyobb táncparkettőrjítő szám volt a stílusban. Elbújhatott…
„Ez a szám borzalmas” – írta Forrai kollega, amikor elküldtem neki az mp3-at, hogy feltöltse a szerverre. Simán lehet, hogy igaza van, de ezzel a lesújtó kritikával csak további értelmet adott a bejegyzésnek. Ugyanis ennek a fő témája nem a Margaret Berger nevű…
Az új Say Hi To Your Mom lemez Impeccable Blahs címen július 25-én jött ki. A brooklyni együttes jórészt Eric Elbogen szólóban, de az új albumra beszerzett egy dobost meg egy billentyűst is maga mellé. Eddig is és most is fura témákkal dolgoznak, törött robotok, Star Trekes…
Az ember élőben még akkor sem lát sokszor igazán fontos, a pályája csúcsán lévő, éppen apait-anyait beleadó együttest, ha Budapestnél szerencsésebb helyen lakik. A Yeah Yeah Yeahst látni augusztus 29-én Bécsben olyan élmény volt, ami egész egyszerűen ritkán adatik meg…
Vannak a popzenében lehetetlen feladatok, ilyen például Sean Lennonnak lenni, vagy egy olyan együttesben játszani, amelyik bármit is csinál, úgyis az egész világ egy másikhoz fogja hasonlítani. Augusztus 29-én egy ilyen zenekar, a Dirty Pretty Things is fellépett a bécsi Arenában,…
A Bécsbe koncertre járásnak, na annak van egy rituáléja, a munkaidő vége előtt egy kicsivel azért elindulástól az Osztyapenkós tankoláson és autópályamatrica-vásárláson át az aktuális új koncerthelyszín megtalálásáig. A visszafelé hallgatott FM4-ről, a magyar oldalon…
Szabad-e rockzenének olyasmi teóriával foglalkozni, mely szerint mondjuk manapság Amerikát egy fehér-keresztény kaszt és elv uralja egy fasiszta rendszerben? Lehet, hogy rosszul hangzik, de az én válaszom az, hogy attól függ, hogyan csinálják. Akár igazuk van, akár nem, nem számít.…
Na, végre vége a Szigetnek, ami talán azt is jelenti, hogy lenyugszanak a kedélyek, és visszaáll a rend, vagyis nem fordulhat elő olyasmi, hogy sértődött Sziámi- és d’n’b-rajongók kommentelik a bejegyzéseket. Meglepő is lenne, ha a Scritti Politti szélsőséges…
Nem akarok annyira összefoglalni semmit, úgyhogy inkább felsorolom, mi mindent láttam a fesztiválon. Ne várjon senki gokartos, bungiejumpingos, vizespólóversenyes sztorikat, jó? Első nap a Franz Ferdinand nem volt túl izgalmas. Azon felül, hogy Alex Kapranos állítólag hangszállilag…
(Az utolsó nap után összegezni kéne, de az egy következő post feladata lesz, most csak a Sziget utolsó napjának két értékelhető koncertjéről lesz szó.)The Stooges – I Wanna Be Your DogAhogy azt egy korábbi postban már jeleztem, a Stooges az utóbbi 35 év legfontosabb…
Igazán furcsa, hogy létezik egy együttes, amelyik megpróbál azon a keskeny palánkon egyensúlyozni, amely elválasztja egymástól Anglia legjobb együttesét és azt a sound-and-light showt, amelyen Jean Michel Jarre és Vangelis lépnek fel a gizai piramisoknál. Elsősorban azért furcsa,…
Péntek este a Szigeten ismét megpróbálkoztam füleim és lelkem épségének megőrzésével, sajnos azonban csak félig sikerrel. Hallottam például másfél számot (az utolsó másfél számot!) a Sziámi együttes nagyszínpadi produkciójából. Minden rossz, amit a kedves olvasó el tud…
Nem sikerült nőügyekről énekelni maximum két évtizedig lehet, ez immár hivatalos. Ha Jarvis Cocker nem tudott többet kihozni e kétségtelenül gazdag témából, másnak sem fog sikerülni. Sőt, az igazság az, hogy a Different Class, a St Martin’s College-be járó görög…
A punkból meg ordibálós rockzenéből soha nem elég. Na jó, ez nem igaz, de ha az ember reggel óta a Blood Brothers új lemezét hallgatja, akkor így érzi. A Blood Brothers Seattle-i és a Minor Threat meg Black Flag által elindított hagyományt élesztgetik, ráadásul elég jól.…
Furcsa együttes a Long Blondes. Öten vannak, lányok meg fiúk Sheffieldből, és az eddigi kislemezeik alapján érdekes zenéket hallgathattak, mielőtt megcsinálták a sajátjukat. A számaikban van hatvanas girlie pop, mint a Pipettesben, egy kis glames csillogás, Blondie New Yorkja, meg…
Vasárnap Zágrábban másodszor láttam színpadon a Pixiest, Frank Blacket pedig egy szólókoncerttel együtt így összesen harmadszor. Amikor popzenei amatőrök megtudván, hogy ez a hobbim, megkérdezik mi is a kedvenc együttesem, általában a zenebuzik nemzetközi egyezményét, a hülye…
Nagyon-nagyon szeretem Morrisseyt, annyira viszont mégsem. Nem tartom a Smithst az utóbbi 25 év legnagyobb együttesének, és a főhős számtalan vonása idegesít, némelyik pedig kifejezetten taszít, lásd szerep túljátszása és agresszív vegetarianizmus. Nem vagyok tehát elvakult…
Utolsó kommentek