Az új Say Hi To Your Mom lemez Impeccable Blahs címen július 25-én jött ki. A brooklyni együttes jórészt Eric Elbogen szólóban, de az új albumra beszerzett egy dobost meg egy billentyűst is maga mellé. Eddig is és most is fura témákkal dolgoznak, törött robotok, Star Trekes utalások, és az új lemez akár egy vámpir koncept-albumnak is tekinthető. Nem kell megijedni, nem az új Cradle of Filth álnéven, de mindenesetre vámpírokról szól. A 'Blah Blah Blah' számcím azt hiszem vámpírhangot is akar jelenteni. Elbogen amúgy nagyon bírja a Buffy sorozatot és azt mondja, megfenyegették őket a vámpírok, hogy kiszívják a vérüket, ha nem csinálnak róluk egy albumot.

A zene amerikai indie. Minimalista szobazene (nem mellesleg tényleg a new yorki lakásban vesznek fel), Lo-fi pop, sok szintivel, Elbogen végig és direkt halk énekével meg hülye szövegeivel. Néha meg Pixies-es, talán Sonic Youth-os gitárkodás is van benne, de csak szolidan. Az ének azért jó, mert a zenétől függően szomorúnak meg viccesnek meg cinikusnak meg fáradtnak is lehet érezni. Főleg ilyenek a hangulatok. Nem szabad nagy kitörésekre és táncparkettőrjítésre számítani (pedig a Snowcones and Puppiesban van Thom Yorke-os rész), de ez nem is baj, mert a szobazene nem csak a felvételre vonatkozik, hanem arra is, ahogyan hallgatni érdemes lemezt. Leginkább úgy tudom elképzelni, hogy koraeste ülsz a hálószobában az ágy mellett a padlón, háttal az ablak alatti falnak és csak egy kis fáradt napfény jön már be.



Say Hi To Your Mom - Blah Blah Blah

A Blah Blah Blah egy kurva jó szám. Már ahogy kezdődik az is. Van benne ilyen fura szinti, ami régi sci-fiket idéz, és olyan a hangzása, mint egy béna 386-os horrorjáték "haunted mansion theme"-jének. Vannak még benne tök jó tapsolások, már nem a divatos menő fajta, hanem inkább ilyenk kis aranyos izé. És a minimáldob is jól húzza magával a dallamot. A szöveg nagyrészét az "and i am gonna drink your blood" teszi ki, de nem unalmas és a sokszori ismétlés miatt merülnek fel az olyan kérdések, hogy "mi van, ha a vérszívás a szerelem allegóriája?" meg ilyenek. Valószínűleg nem érdemes velük foglalkozni, a hangulat ennél jóval összetettebb, a hülyéskedés ellenére is. Mindig viccesszomorú vagy fáradtmelankólikus, de sosem egysíkú.

"You think the birds are pretty
and you sleep eight hours a night
And I'm fog, out of the city,
and still you stake it all
And trains stop for you and so do the boys,
when you run your fingers through your hair"

Ez a madarakat szépnek látó lány a célpontja a vérszívásnak, aki 8 órákat alszik, szemben ugyebár a vámpírral, aki köd a városon kívül. Nem egy Interjú a vámpirral Lestatról van szó, hanem egy viszonylag szerencsétlen figuráról, aki hozzá túl népszerű csajokra nyomul. A vicc az, hogy végül a számban nem történik meg a vérivás, csak az "i am gonna..." ismétlődik frusztráltan újra és újra, úgyhogy aztán velem elhitette, hogy nem is fog megtörténni soha. Az én tippem az, hogy azért nem, mert nem meri leszólítani a lányt.

“If you want, I’ll give you eternal life
Well not so much life,
but have you ever seen a good zombie movie?
Well like that, but you’ll be smarter
and you’ll stay 23”

Erre mit lehet mondani? Igen, köszi, szeretném az örök életet, de ha lehet, akkor ne úgy nézzek ki, mint egy zombi, hanem inkább mint egy okos, 23 éves vámpírúrfi. Vagy a kinézett lány vajon látott már jó zombifilmet? Egyébként nem rossz csajozós kérdés. Na mindegy, szerintem ezeken jókat lehet nevetni, miközben azért érződik, hogy szép, bensőséges meg őszinte számokról van szó. Nem egyszerű humorkodás meg 'jaj, de jó ilyen bolondos furcsaságokról zenélni', mert az ének az egész lemezen végig mindig olyan, mintha kiszólna ahhoz, aki hallgatja...

De a legfontosabb, hogy Elbogen király zenéket hallgat mostanság: új Ratatat-ot, Thom Yorke-ot, Regina Spektort és Broken Social Scene-t.