Punkegyüttes egy költészeti workshopban alakul. Punkegyüttes első lemezén mindjárt egy Doors-feldolgozást is eljátszik, ráadásul producernek Ray Manzareket, Jim Morrison billentyűsét kéri fel. Punkegyüttesnek valami különlegeset kell tudnia ahhoz, hogy a szofisztikált intellektust…
Mielőtt rátérnék tízes listám legmeglepőbb, a nemzetközi punkéletben minden bizonnyal globális botrányt okozó szereplőire, foglalkozzunk egy kicsit az egyetlen kérdéssel, amely még a Miért beteg a magyar foci?-nál is többször és feleslegesebben hangzott el a…
Aki szerint az image nem számít egy előadónál, az hülye. A szövegek, a lemezborítók, a nyilatkozatok, az öltözködés, a frizurák és az összes – néha talán feleslegesnek tűnő – külsőség befolyásolja a legtöbb hallgatót, tudat alatt még azokat is, akiknek…
E fantasztikus lista összeállításának legnehezebb döntése a 8. hely odaítélése volt. Egészen pontosan az, hogy bekerüljön-e a Black Flag, vagy inkább az ő első énekesük második együttese, a Circle Jerks kapja meg minden idők tíz legjobb punkegyüttese közt a Dél-Kaliforniát…
Valamennyi nagy punkegyüttes közül talán a Dead Kennedysnek volt a legnagyobb hatása arra, ami mára a punk lett, és itt nem csak a Zöld Pardonba járó 12 évesek pólóira gondolok, pedig azokon több a DK-logo, mint Kurt Cobainen, a Tankcsapdán, a Slipknoton és a Kornon kívül bármi. A…
Van ugyebár a Strokes nevű együttes. Idén jelent meg a harmadik nagylemezük, mondták már rájuk, hogy ők robbantották ki az új rockforradalmat, ilyesmi. Most mégsem őróluk lesz szó, hanem csak a gitárosukról, Albert Hammond Jr.-ról, ugyanis hamarosannemsokára megjelentet egy…
Amikor a tízes lista összeállításakor rájöttem, az utolsó helyet a Bad Brains csípte meg, és így róluk kell majd először írni, egyből megörültem, hogy a négerekkel kezdhetem. Ők találtak ki majdnem minden jót a popzenében a rocktól a house-ig, közreműködésük a punkban…
A Rapture új albuma tegnap jelent meg. A Pitchforkmedia szerint egy viszonylag barátságtalan környezetbe érkezik, ugyanis a discopunk már elég rég kimúlt, valahol épp a House of Jealous Lovers után, ami 2003 körül a legnagyobb táncparkettőrjítő szám volt a stílusban. Elbújhatott…
Bár túl sok közös nincs az előadókban, ez a bejegyzésem mégis kapcsolódik az előzőhöz, amelyben a magyar popzene elmúlt huszonakárhány évét ostorozva követendő példaként említettem az Illést. Pedig akkor még nem is tudtam ennek a rejtett kincsnek a létezéséről, amely úgy…
Az új Say Hi To Your Mom lemez Impeccable Blahs címen július 25-én jött ki. A brooklyni együttes jórészt Eric Elbogen szólóban, de az új albumra beszerzett egy dobost meg egy billentyűst is maga mellé. Eddig is és most is fura témákkal dolgoznak, törött robotok, Star Trekes…
Az ember élőben még akkor sem lát sokszor igazán fontos, a pályája csúcsán lévő, éppen apait-anyait beleadó együttest, ha Budapestnél szerencsésebb helyen lakik. A Yeah Yeah Yeahst látni augusztus 29-én Bécsben olyan élmény volt, ami egész egyszerűen ritkán adatik meg…
(Az utolsó nap után összegezni kéne, de az egy következő post feladata lesz, most csak a Sziget utolsó napjának két értékelhető koncertjéről lesz szó.)The Stooges – I Wanna Be Your DogAhogy azt egy korábbi postban már jeleztem, a Stooges az utóbbi 35 év legfontosabb…
Péntek este a Szigeten ismét megpróbálkoztam füleim és lelkem épségének megőrzésével, sajnos azonban csak félig sikerrel. Hallottam például másfél számot (az utolsó másfél számot!) a Sziámi együttes nagyszínpadi produkciójából. Minden rossz, amit a kedves olvasó el tud…
A cikkünkben tárgyalt zenekar annyira obskúrusnak számít, hogy nemhogy fansite-ja nincs, de a google egy épkézláb fotót sem ad ki róla (amit mi szereztünk, ahhoz egy ügyes kis trükk kellett). Pedig a különböző zenei fórumok észosztóinak egybehangzó állítása szerint a…
Vasárnap Zágrábban másodszor láttam színpadon a Pixiest, Frank Blacket pedig egy szólókoncerttel együtt így összesen harmadszor. Amikor popzenei amatőrök megtudván, hogy ez a hobbim, megkérdezik mi is a kedvenc együttesem, általában a zenebuzik nemzetközi egyezményét, a hülye…
Egy szám, amiben minden benne van, ami ahhoz kell, hogy egy filmben az előtérben szóljon mialatt a főhős sikereinek legjobb pillanatai vezetik el a szenvedések után ahhoz, hogy megtanuljon valami hülyén elnevezett rúgást (amit a mester elismerő fejbólintással jelez), vagy…
"I am into loud, fast, violent rock'n'roll music and mindless bubblegum pop that makes me smile." Az idézet – akárcsak e bejegyzés címe - Steven Wellstől, az NME egykori, illetve a Guardian és a Playlouder jelenlegi szerzőjétől származik. Korunk nagy popújságírója ő,…
Mivel is lehetne jobban kezdeni blogot, mint két őszinte kommunistával, a hatvanas évek végének és a hetvenesek elejének protest-dalnokaival. Mindketten gitárjukkal kísérték mai szemmel hihetetlenül naiv, ugyanakkor Nick Drake-ien bájos dalaikat, és mindketten csúnya véget értek.…
Utolsó kommentek