Péntek este a Szigeten ismét megpróbálkoztam füleim és lelkem épségének megőrzésével, sajnos azonban csak félig sikerrel. Hallottam például másfél számot (az utolsó másfél számot!) a Sziámi együttes nagyszínpadi produkciójából. Minden rossz, amit a kedves olvasó el tud képzelni egy Sziámi koncertről a legteljesebb mértékben megfelel a valóságnak. Szerencsére nem volt több kétszáz nézőnél.

Eltöltöttem tíz percet a technomezőn is. Először a Medúza nevű alternatív breakbeat-helyszínnel próbálkoztunk, ahova szerencsére nem lehetett beférni, majd a nagy Partiarénával, ahova viszont igen. Itt megszűnt a korábbi évek nevetséges cigidizájnja, cserébe viszont annyira halk az egész, hogy simán lehet beszélgetni. A színpadon éppen DJ Storm és MC Fats produkciója zajlott, a pénteki drumandbass-est keretében. 2006-ban Magyarországon a dnb-szubkultúra nagyjából a húsz évvel ezelőtti csöves-mozgalom szintjén áll. Szar zene, elképesztő tömegek, bódult külvárosi fiatalok, nevetséges ruhák és nevetséges tánclépések. Húsz év múlva kacagva fogunk erre is visszagondolni, péntek este viszont inkább csak szörnyű volt.

A húsz perc a Táncdalfesztivál-sátor előterében is tanulságos élménynek bizonyult. Nem mintha az jobb lenne, de külföldön azért táncolnak direkt szar zenére a fiatalok, mert azt viccesnek tartják. Nálunk meg azért, mert azt sem tudják, hogy ez szar.

Scissor Sisters – Laura

A Scissor Sisters nagyszínpadi teljesítménye a legjobb POPEXTRAVAGANZA volt a Szigeten a Basement Jaxx két évvel ezelőtti produkciója óta. A buzik hozzájárulása a poptörténethez egyébként is kikerülhetetlen (a diszkót és a technót ugye teljesen, a punkot meg félig lehet az ő számlájukra írni), de amikor az ember ennyire felszabadult, ennyire könnyed és ennyire szexi produkciót lát, hajlamos arra gondolni, hogy heteroszexuálisoknak (különösen pedig heteroszexuális férfiaknak) inkább ne is legyen szabad színpadra felmászni.

A koncert egyáltalán nem volt tökéletes, a középső két lassú számot például mintha ők maguk is kínosnak találták volna. Az audiofíliát pedig kifejezetten rühellem a könnyűzenében, de ahogy itt az összes magas hang egyetlen fülhasogató masszává állt össze, azt még én is fájdalmasnak éreztem.

Vannak együttesek, amelyek csak és kizárólag New Yorkban jöhettek létre, és a Scissor Sisters teljes mértékben megfelel ennek a VU-tól a Strokes-ig tartó tradíciónak. Na nem mintha bármi közük lenne ehhez a két együtteshez: ők a metropolisz hihetetlenül gazdag diszkó-tradícióiból merítenek, amibe belefér Blondie és a Studio 54, na meg a Deee Lite és a ZE Records köré szerveződött mutánsok is. Ana Matronicon látszik, hogy faszt és pinát eszik reggelire, meg az is, hogy sokáig volt konferanszié transzvesztita klubokban. Az interakció a közönséggel példaszerű, amikor azt mondják, hogy Budapest a kedvenc városuk, azt a kutya nem hiszi el, amikor viszont hozzáteszik, hogy a kedvenc pornósztárjaik is innét származnak, mindjárt hihető az egész. Ez utóbbit speciel nem Ana mondta, hanem az a Jake Shears, aki (micsoda meglepetés, honey), határozottan megférfiasodott, versenysúlya talán a 45 kilót is elérte mára.

Talán tényleg sajnálták, hogy elmaradt a tavalyi fellépés, mindenesetre most nagyon odatették magukat. Jake tánclépései (különösen a pókfocis figura) meggyőztek, a diszkóegyütteshez képest kifejezetten kevés tagú háttérzenekar, különösen pedig annak basszusgitárosa meg simán bejátszották a nagyszínpadot. Ha pontoznék, akkor tízből nyolc egész kettő.