Furcsa együttes a Long Blondes. Öten vannak, lányok meg fiúk Sheffieldből, és az eddigi kislemezeik alapján érdekes zenéket hallgathattak, mielőtt megcsinálták a sajátjukat. A számaikban van hatvanas girlie pop, mint a Pipettesben, egy kis glames csillogás, Blondie New Yorkja, meg posztpunkos szárazság is.  Nem szeretem az ilyen kevert megfejtéseket, mert nem ebből fog kiderülni milyen egy együttes vagy szám, de a Long Blondes abban a különleges helyzetben van, hogy ezek a dolgok szervesen tök jó befolyással voltak rájuk. Nem érződik semmiféle erölködés. Saját szavaikkal: "We do not listen to The Beatles, The Rolling Stones, Jimi Hendrix, The Doors or Bob Dylan. We chose an instrument each and learnt to play it." Megemlítik még a korai Roxy Musicot: "We inherit the aesthetics of early Roxy Music. We have a lot of influences, sometimes we sound a bit like them, sometimes we sound a lot like them. Sometimes we sound nothing like them at all."

Egyrészt ez királyság, másrészt ettől a hozzáállástól lesz a zene olyan megközelíthetetlen előszörre. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most az, vagy olyan mintha. Mintha mostani lányok egy randira beöltöznének hatvanas évekbeli amcsi ruhákba és úgy viselkednének mintha akkor lennének és aztán kiröhögnének, mert nem érted mi van és közölnék, hogy meg akarnak dugni, te meg úgy ülsz ott, mint William Miller az Almost Famousből és csak bámulsz, amikor körülugrálnak a rockmúzsák a hotelszoba ágyánál. Mondom, hogy furcsa. Ráadásul az énekesnő hangjában van valami leszbikus.



The Long Blondes - Fulwood Babylon

A Fulwood Babylon az új kislemezük, a Weekend Without Make-Up b-oldala, amely Erol Alkannal, a Trash urával készült. Maga a szám ismét egy fura kis darab. Eleve úgy kezdődik, hogy az énekeslány azt suttogja többször és direkt vékonyka hangon, hogy "people think I'm being perverse on purpose".

Ilyen intro után indul egy jó kis retro-diszkó sláger, aztán teljesen monoton végig. Nem unalmas, nem arról van szó, jó a refrén is, csak egy cseppet nyomasztó, hogy nem történik semmi. Olyan mocskos is, mintha végig az elfojtott perverzióról lenne szó. Igazából ettől olyan állat táncparkett-sláger még akkor is, ha nincs benne semmi igazán parkettőrjítő. Csak kíméletlenül megy végig a menetelős dob, ami dikszósra vált a refrénnél. Az meg asszem arról szól, hogy azzal akarják lenyűgözni szegény énekesnőt különféle férfiak, hogy olyannak mutatják magukat, amilyenről azt hiszik, hogy ő ezt akarja. De nem: "Girls fantasise on school trips to galleries, of men who don't meet their parents’ expectations, who want to introduce them to illicit Russ Meyer films, and dance 'til dawn, to old Kinks records".

Rendkívül jól hangzik. Valami ilyesmiről próbáltam beszélni az elején, ilyen az egész zenekar. Nem is tudom jobban érzékeltetni, egyszerűen el kell képzelni, hogy egyszer úgy csajozik az ember, hogy hajnalig Kinks lemezekre táncol meg mondjuk a Motor Psychot nézi meg egy autósmoziban a csaj vállát markolászva. És minderről a lányok álmodoznak, amikor iskolai kiállítás-látogatáson vannak. Itt valami nincs rendben, de tényleg.