Minek kell ahhoz történnie, hogy feldobódjunk, ha már hetek óta nem láttuk a napot, lehangolóan szürke városban élünk, és már javában forgatja a seprűnyelet a seggünkben a december? A kedd esti tapasztalataim szerint minimum annak, hogy két, szemmel láthatóan hibbant csaj, idióta frizurákkal ugrabugráljon, és visítozzon előreprogramozott elektrós alapokra. A Gumipop által Budapestre hívott együttesek közül eddig a Robots In Disguise az egyetlen, amit már volt szerencsém ismerni korábban is: még jó négy éve olvastam róluk először a németek rendkívül trendi magazinjában, a Spexben. Akkor éppen az előző bejegyzésben emlegetett Bishez hasonlították a duót, aminél azért vannak jobb analógiák is. A pár év alatt beszerzett néhány szám alapján az Álcázott Robotokat valahová a Chicks On Speed környékére helyeztem, aminél nincs jobb hasonlatom azóta sem: punkos, minimál elektro-pop, kiabáló csajok hülye ruhákban, nagyjából mindkét együttest így lehet jellemezni.



Robots In Disguise - Argument
Robots In Disguise - Turn It Up

A fent leírt körülmények ismeretében túlzás lenne azt állítani, hogy nagyon izgatott lettem volna, ahogy a Kultiplexben várakoztam a koncertre, de aztán egyáltalán nem bántam meg, hogy a Charlton – Blackburn meccs helyett őket választottam. Pillanatok alatt remek hangulatot teremtettek, és hamar kiragadták a közönség nagyobbik részét az itthoni koncertekre jellemző félszeg cipőbámulásból és zsebre dugott kézzel való ácsorgásból, még akkor is, ha nem volt szó nagy tömegről. Sue Denim és Dee Plume, illetve a remek nevű ausztrál dobos, Ann Droid ugyan hamar kiderült, hogy a puristákra fittyet hányva a zenének csak a töredékét játsszák élőben, de talán az se zavart volna, ha az egészet playbackről nyomják, annyira jó show volt.

Idétlenek voltak és gátlástalanok, néha gitárt ragadtak, vagy furulyán játszották le a You Really Got Me szólóját, de a két csaj energiájának nagy részét a kiabálás és a hiperaktív rohangálás emésztette fel. A barna hajú Dee Plume ráadásul kétszer is olyan stage divingra vállalkozott, amit az ember csak idióta hácésektől várna, és az sem zavarta, hogy nem beszélhettünk a kezek erdejéről. Kicsit talán lehetett volna hosszabb is, bár túl sok számuk tényleg nincs, hat év alatt eddig két nagylemezt sikerült összehozniuk. A Robots In Disguise viszont – ahogy ez a koncerten is látszott – legalább annyira performance-art (még ha szörnyen hangzik is), mint valódi zenekar, így egy BBC kultsorozatban is szerepelnek, és amúgy is inkább a fellépéseikre helyezik a hangsúlyt, mintsem a dalszerzésre. Szóval tök jó, hogy itt voltak, és mertek hülyék lenni, még több ilyenre lenne szükség. Köszönjük.