Minden idők tíz legjobb punkegyüttese (ha nem számítjuk a Ramonest és a Clasht) – 10. Bad Brains

Amikor a tízes lista összeállításakor rájöttem, az utolsó helyet a Bad Brains csípte meg, és így róluk kell majd először írni, egyből megörültem, hogy a négerekkel kezdhetem. Ők találtak ki majdnem minden jót a popzenében a rocktól a house-ig, közreműködésük a punkban mégis alulértékelt. Pedig a három nagy punkközpont közül  - Nagy-Britannia, USA keleti part, Kalifornia -, csak a legutóbbiban nem jutottak igazán meghatározó szerephez, mert ott inkább a latinók tanították a zene ellen beoltott fehér tinédzsereket együttesekben játszani. Ahogy Londonban Don Lettsre, a Roxy klub fekete dídzséjére hárult a feladat, hogy összebarátkoztassa a punkokat a reggaevel, és így megteremtse azokat az alapokat, amikre aztán a Clash rá tudta építeni a White Man in Hammesmith Palaist és a Guns of Brixtont, úgy Washingtonban a Bad Brains szintén fekete tagjainak kellett tulajdonképpen kitalálni a hardcore-t.

Mindenki maradjon nyugton, ez a lista csak punkegyütteseket fog tartalmazni, kényesen elkerülve az emberiséget a legtetováltabb együttesekkel és a leghomoerotikusabb koncertekkel megajándékozó hardcore-t. A Bad Brains azonban annak ellenére, hogy kétségtelenül a műfaj atyjának tekinthető, még bőven punk, a hardcore-ra jellemző militarista, tisztán a cél felé hozzállástól szerencsésen mentesen. Az, hogy mégis ők lettek a műfaj atyjai, csupán annak volt köszönhető, hogy bár minden punkban égett a vágy, hogy még gyorsabban, még dühösebben tudjon játszani, csak a Bad Brains tudott annyira zenélni, hogy sikerüljön is megoldaniuk a feladatot. Hatásuk a mozgalomra felbecsülhetetlen, Ian MacKaye, Henry Rollins és a teljes korai Dischord-kollektíva, valamint a New York-i színtér olyan pionírjai, mint akár a Beastie Boys, mind-mind a Bad Brains koncertjein tértek meg.


Bad Brains - Sailin' On (Rock for Light)
Bad Brains - Regulator (Black Dots)
Bad Brains - Banned in DC (Black Dots)
Bad Brains - How Low Can a Punk? (Black Dots)
Bad Brains - We Will Not (Rock for Light)

Az eredetileg jazzben induló Bad Brains volt az egyik első amerikai együttes, amelyik a brit punkmozgalom hatására lett az. Az előttük a tengerentúlon magukat punknak nevezők a Ramonestől a New York Dollsig nem hogy nem a Sex Pistols és társai hatására lettek dühösek, hanem eleve ők hintették magjukat a brit földbe. A Bad Brainsszel viszont a kultúráramlat megfodult, és ami Londonban még unatkozó artschoolosok, fesoniszták és Malcolm McLaren játékszere volt, az igazából Amerikában kerülhetett igazán a kölykök kezei közé.

(Nem szigorúan értekezésünk tárgya, de az erősen rasta-szimpatizáns Bad Brains a kezdetektől fogva játszott reggaet is. Viszont szemben mondjuk Joe Strummerékkel, ők nem törekedtek a két műfaj, a londoni meg a jamaikai összeházasítására. Lemezeiken hipregyors, másfél perces dührohamok váltakoztak hosszabb, dubos, szétesett darabokkal, de a kettő szinte soha nem keveredett, Ezért tehát bár hiába vannak olyan reggae-remekműveik is, mint az I and I Survive, most ezeket irrelevánsnak tekintjük.)

ágával megismerkedni viszonylag könnyű, a javát kibogarászni viszont nehéz. Nagy korszakuk az 1984-es első feloszlásukig tartott, az újabb felállásokban felvett lemezeik közül néhány még egy silányabb Living Colour-produkció színvonalát sem éri el. A ’84 előtt felvett anyagok viszont kétségbeejtően szétszórtak, az első album példul csak kazettán jött ki. A legjobb lemezük az 1983-as Rock For Light, amelynek jelentős százalékát a bemutatkozó kazetta újra felvett számai tették ki, a legerősebb viszont a Black Dots néven csak a kilencvenes években megjelent, ám már 1978-ban felvett demo. Furcsa szerzet, egyszerre van rajta a punk izgága idegbetegsége és az éppen megszülető hardcore úthengere.


Annak ellenére, hogy zeneileg minden idők legképzettebb punkzenekarai közt voltak, a Bad Brainst mégsem a hangszeres tudás tette naggyá – naná bazmeg, punk van, vagy mi van? – hanem az énekes H.R. elképesztő stílusa. Hiába volt Dr. Know gitáros az X-es Billy Zoom és a Black Flages Greg Ginn mellett az amerikai punkszíntér legjobbja, H.R. vonyításával és fetrengésével nem lehetett felvenni a versenyt. Az már a kezdetekkor látszott, hogy komoly gondok vannak a fejében, ám amíg a punkra és a zenére koncentrált, ez egy cseppet sem volt zavaró.

A dolog akkor kezdett aggasztó lenni, amikor elkezdte túl komolyan venni a rastafariánus vallást, különösen pedig annak a füvet szentségként elismerő kitételét. A nyolcvanas évek elejének amerikai hardcore-életét kevés dolog kavarta fel annyira, mint a Bad Brains 1982-es turnéjának austini állomásán történtek, ahol a helyi színtér nemzetközileg is jelentős két képviselőjével, a Big Boys-szal és az MDC-vel léptek fel. Az ekkor már rastéához méltóan homofób H.R. megléehetősen ideges lett, amikor megtudta, hogy az előbbi együttes énekese, Randy Turner homár, ezért miután eltulajdonította a füvét, még egy kedves levelet is hátrahagyott “burn in hell bloodclot faggot” jeligére. A Bad Brains bőrszíne miatt őket a kurva anyjukba elküldeni kevéssé hajlamos fanzin-szerkesztők agya gyakorlatilag spontán elégett a feloldhatatlan dilemmától, hogy akkor most kit kéne rasszista, homofób baromnak nevezni. H.R. a következő húsz évben elképesztő mennyiségű füvet szívott el, ma egy négy-öt éves kisgyerek szellemi szintjén mozog, lásd itt.

A későbbi bajoktól függetlenül amit a Bad Brains 1978 és 1984 között létrehozott, az nem csak a punk, de a popzene egyetemes szempontjából is hatalmas. Kulcsszerepük volt abban, hogy az akkor Londonban már cikinek számító klasszikus punk ne tűnjön el egynyári divatirányzatként a süllyesztőben, és hogy Amerikában a hetvenes évek rockzenei mocsarából tinédzserek ezreinek másszanak elő. Hatásuk felbecsülhetetlen, nem az ő hibájuk, hogy a hardcore annyi szart is kitermelt, az meg pláne nem, hogy a fekete és a fehér lázadás zeneéinek összeboronálásával tulajdonképpen a nu-rap-akármi-metálért is ők tehetők felelőssé. Valamint fantasztikus dalokat is írtak, élőben pedig a szemtanúk és ezen videók tanúsága (különösen ez a kettő!) szerint egyszerűen gyilkoltak.

Minden idők tíz legjobb punkegyüttese (ha nem számítjuk a Ramonest és a Clasht) - Korábbi részek:
Intro

6 komment · 1 trackback

Címkék: punk usa the clash 1983 1978 black flag sex pistols bad brains big boys mdc ian mackaye henry rollins x don letts beastie boys living colour malcolm mclaren

Rúgd Ki A Lekvárt!

A RKAL! Magyarországon beszerezhetetlen zenékhez csinál kedvet. Ha valamelyik itt szereplő művész jogi képviselője vagy, és szeretnéd, hogy egy fájl lekerüljön innen, írj a szerkKUKACmatulaPONThu címre, és azonnal intézkedünk.

A nem zenével foglalkozó kommenteket azonnal töröljük.

Utolsó kommentek

Friss topikok

A világ fülel

süti beállítások módosítása