Azt írja az újság, aminek az olvasását ma már nem szokás bevallani, hogy – egyelőre két koncert erejéig – újra összeáll a kilencvenes évek egyik legkedvesebb popzenekara, a Bis. A John Peel által is futtatott skót trió rettentő fiatalon lépett a porondra: a Clark testvérek és duci barátnőjük 17-18 évesek voltak, amikor megjelentek első kislemezeik, melyek egyre nagyobb figyelmet keltettek. 1996-ban a Bis volt az első zenekar, amely lemezszerződés nélkül léphetett fel a Top Of The Pops-ban, és rövid ideig a hanyatlóban levő brit pop ifjú reménysége volt. Ez volt azonban az az időszak, amikor az Oasis uralta a szigetországot, és a köpönyegéből előbújt, manapság már csak a cikiség non plus ultrájaként emlegetett középszerű retrobandák (Ocean Colour Scene, Reef, Northern Uproar, stb.) szedték össze a Gallagherék után hagyott szemetet – ezért is lett az irányzat gúnyneve Noelrock vagy Dadrock. Utóbbi a beszédesebb név, hiszen mindent elmond azokról a zenekarokról: gond nélkül lehetett hallgatni a szülők jelenlétében is.

Bis - Action And Drama

Ebbe az idillbe rondított bele a Bis idétlen macskazenéje, amely nemcsak a szülőket idegesítette fel, de többnyire a gyerekeiket is, így az ígéretesen induló együttes rövid időn belül megfeneklett a kultuszstátusnál. Mindent elmond, hogy az infantilis zenék Mekkájában, Japánban vált népszerűvé: a debütalbumból ott az első héten százezer kelt el, míg a briteknél fel se került a Top 40-re. Főleg nem meglepő mindez, ha megnézzük a lemezborítók képregényszerű rajzait (a szintis-énekesnő, Manda Rin alkotásai), melyeken a tagok is képregénybe való hősökként tűntek fel. Sci-Fi Steven, Manda Rin és John Disco utána még egy underground klubsikerrel (Eurodisco) kerültek a listákra, majd egyre inkább eltűntek a nagyközönség szeme elől, és 2003-ban csendben el is váltak útjaik. Igencsak frusztráló lehetett számukra átélni azt, hogy nagyjából a feloszlásukkal egy időben vált népszerűvé egy rakás olyan előadó, amely pontosan ugyanazokat a hivatkozási pontokat használta, mint ők: new wave, elektropop, riot grrrl, diszkó, punk és némi hiphop. Sőt, ha létezik eszményi diszkópunk zenekar, akkor a Bis feltétlenül az, számos dala iskolapéldája a punkos elemekkel dekorált, slágeres és táncolható popzenének. Ezt amúgy a Powerpuff Girls készítői is felfedezték, és a Bist kérték fel az outro megírására, ami igazán testhezálló feladat volt a tagok számára. Ezek után nem csoda, hogy a BBC is leszerződtette őket egy másik rajzfilmsorozatba.

Amúgy simán elképzelhető, hogy sokak számára idegesítő Manda Rin visítozása az amúgy is idétlen zenét megfejelve, ráadásul maguk a tagok is tettek arról, hogy idegesítőek legyenek, kicsit túl komolyan véve az underground és független pózaikat. Nem szerződtek nagy kiadóhoz, és amúgy is kicsit szektás módon álltak az indie esztétikához, ami hosszú távon tényleg unalmas (Steve manapság legszívesebben pofon is ütné 10 évvel ezelőtti önmagát). Viszont elsőrangú refréneket írtak, ellenállhatatlan báj áradt belőlük, szándékosan uncoolok és infantilisek voltak, Manda Rin pedig ráadásként még kövér is (hogy aztán később lefogyjon és drámai átalakuláson menjen keresztül). A videóik is viccesek, de ahogy a zene, úgy a klipek is fokozatosan profibbak lettek, elveszítve ezzel a kezdeti idők  gyerekes barkács-sármját. Én például életem egyik tragédiájának tartom, hogy már jócskán elmúltam húszéves, amikor megismertem a Bist, és kicsit hülyén éreztem magam mondjuk a School Disco című szám hallgatása közben, de végül is mindegy, így is egyből levett a lábamról első lemezük, a New Transistor Heroes, majd a kicsit polírozottabb, elektronikusabb folytatás, a Social Dancing is, későbbi lemezeik már túlzottan elmentek a techno felé, vagy csak szimplán nem voltak elég jók. A Bis feloszlása után két plusz taggal Data Panik néven alakult újjá, hogy két kislemez után ugyancsak feloszoljon, de most itt a New Transistor Heroes tízéves évfordulója, és az egyébként szólókarrieren dolgozó Amandából, továbbá a Clark fivérekből, Stevenből és Johnból újra Manda Rin, Sci-Fi Steven és John Disco lesz, és még az is lehet, hogy nemcsak két koncert erejéig.